2.fejezet

Kint ültem a kis botanikus kertemben egyedül. Niall nem jött utánam. Nem értem mi a baja, már évek óta találkozni akartam a srácokkal de ő sosem engedte.Eddig hagytam magam mert ő jobban ismeri őket de most már elegem van abból, hogy átvette a nem létező apám szerepét.Nézegettem a gyönyörű kis növényeimet.Papa miatt kezdtem el az otthoni kertészkedést, mivel ő már nyugdíjazott kertész.Mikor kicsi voltam mindig segítettem neki ültetni, kapálni és eladni a zöldségeket és a különböző növényeket.Gondolkozásomat egy cserepes liliom szakította félbe.Felpillantottam a virághozó srácra, aki nem más mint Niall barátom volt.
-Neked hoztam.-nyújtotta felém a kis gyönyörűséget.
-Ezért elmentél egy virágoshoz?-ráemeltem csillogó szemeimet miközben felálltam.
-Nem.Ezt még a turnén találtam.Megláttam és egyből rád gondoltam.Megbocsájtasz?-juj annyira cuki volt.
Egyből a nyakába ugrottam.
-Hogy én?Nekem kéne bocsánatot kérnem a hisztim miatt.De köszönöm, gyönyörű.-nyomtam egy puszit az arcára.
-Örülök, hogy tetszik.-annyira cuki mikor így nyalizik.Szépen elültettük a kis liliomomat a többi virág közé.Mintha csak oda teremtették volna.Bementünk a házba és Niall leült Papával meccset nézi én meg csináltam vacsit.
-Uhh Cam ez valami isteni.-dicsért meg Niall teli szájjal, a második repeta közben.
-Miért is járok szakács suliba?-néztem rá.
-Nehogy abba hagyd!Nem hagynám!-rákacsintottam.Nagyon könnyen zavarba lehet hozni, ilyenkor csak valami jelét adom a köszönetnek, nehogy elpiruljak.
-Hát tavaly még azt mondtad,hogy menjek stylistnak és titeket intézzelek.Most már azt se engeded, hogy találkozzak álmaim bandájával.-durcásan rá néztem válaszul csak szúrós szemmel nézett vissza rám.
-Itt vagyok neked én!Velem már találkoztál.-hah makacs mint egy öszvér.
-Egy az öt közül!Az kevés.-kivittem a desszertet, persze Niallnek a legnagyobb adagot.
-Amúgy Papa, volt valami érdekes miközben fent voltunk?-kérdeztem Papát, mert olyan szótlanul ült ott.
-Semmi.-hát ez hosszú volt.
-Van valami baj?Nem vagy jól?-aggódtam Papáért.
-Fáj a fejem.Köszönöm.-felállt az asztaltól és a mosogatóhoz vitte a tányérját.Elvonult a szobájába.
-Tudsz valamit?-néztem a még mindig zabáló Niallra.
-Nem.Itt aludhatok?-nem tudom mi bajuk van a férfiaknak ma.Tüzelnek?
-Aha.-nem akartam feszegetni a Papás témát.Ha akarja elmondja a gondját.
-Felmegyek zuhanyozni.Jössz?-nézett rám kaján vigyorral.-A ruháim a szekrényben?
-Persze,oda ne ugorjak.Ott vannak.-forgattam a szemeimet.Bepakoltam a tányérokat a mosogatógépbe.
-Jó éjt.-nyitottam be Papa szobájára és adtam neki egy jó éjt puszit.
-Nektek is.Vigyázatok.
-Papa, ugye tudod hogy Niallel csak barátok vagyunk?-néztem rá szúrós szemmel.
-Persze,jó éjt.-kimentem a szobájából,fel az emeletre. Niall már szokásosan ágyazta az ablak alatti vendégágyat. Nagyon jóban vagyunk,de még sosem aludtunk együtt.És nem is terveztem.
-Elmegyek zuhanyozni.-jelentettem ki mire ő csak bólintott és bekapcsolta a Tv-t.Úgy döntöttem zuhanyzás helyett ásztatom magam a kádban, ezért teli engedtem forró vízzel és raktam bele jó sok habfürdőt. Annyira jó volt a suli és a munka után egy kicsit nyugodtam ülni.A meleg víz átjárta mindenem.Már kb. 30 perce bent ültem mikor éreztem hogy kezd kihűlni a víz.Kiszálltam a kádból,szárazra töröltem magam,felöltöztem és a csapnál fogat mostam.Kimentem fürdőből át a nappalin, a szobámba. Niall az ágyamon(!)fekve aludt.
-Niall!-suttogtam.Nem tudom miért, úgyis fel akarom ébreszteni.
Beszéd helyett csak lelöktem az ágyamról.
-Aú!!-nyűszített fel,mikor földet ért.
-Máskor ne aludj az ágyamon!Kapizs?-tettem csípőmre az egyik kezemet a másikkal meg mutogattam neki.
-Ja.-vakarta fejét.Majd visszamászott a vendégágyra.Kikapcsoltam a tv-t és szép lassan álomba szenderültem.
Reggel nagyon rosszul ébredtem.Nagy nehezen kimásztam az ágyból és lementem. Niall még nagyban aludt.Szóval ez nagy reggelivel fog indulni.Bementem a konyhába és csináltam egy szendvicset és felmentem a nappalimba.Bekapcsoltam a tv-t és betakaróztam.Semmi érdekes nem volt.Kapcsolgattam a tv-t míg rá nem találtam a Simpsons-ra.Imádom.Ákhmedáhfütyi, ezen besírtam.Annyira röhögtem, hogy szegény Niall kómás fejjel jött ki a szobámból.
-Mit nézünk?-dörzsölte szemét.
-Én semmit,megyek tanulni.-felálltam és bevonultam a szobába magolni azt a szar szakácstörténelmet.
Ezért jó 20 évesen vendéglőipari suliba járni. Pff. 20 perce tanultam mikor a szőke benyitott.
-Haha ilyenkor örülök, hogy abba hagytam a sulit.-röhögött mint egy idióta.
-Én, mint normális ember suliba járok és nem lopom a napot, mint te.-hozzá vágtam egy párnát
Válaszul csak közelebb jött.És még közelebb.Már az arcomtól kb.2 cm-re lehetett mikor becsukta a szemét és csücsörített.Majd meg....