1. fejezet

Nagyon örülök!!Több mint 100(!) oldalmegjelenítés!!Nagyon köszönöm.Ja és a 2 feliratkozó!!És még egy +1-gyelés is.Plusz a Prológushoz 3 komi.:)Az első rész egy kicsit rövid lett, de remélem azért tetszik:)Ja és etessétek a halikat nehogy éhen maradjanak ;)


Mint már mondtam ott van nekem Niall. Meg anya. Vagyis nem az igazi.Pót, mostoha, nevelő vagy örökbefogadó, ki hogy hívja. Igen az igazi anyám elhagyott ki tudja miért.Mert nem szeretett, gondolom. Niall-lel már vagy 5-6 éve barátok vagyunk. Ebből látszik hogy nem érdek barátság a mi kapcsolatunk.
Papa. Papa a másik legjobb barátom ő az egyetlen  aki velem maradt  a születésem után is és nem dobott el magától.Ő az igazi Nagypapám. Valaki akihez ízig-vérig kötődhetek.
-Papa, megjöttem.-csaptam be az  ajtót.Igen a papámmal lakok 20 évesen, de egyáltalán nem szégyellem.
-Ne csapkodj!
-Jó na.-mentem be a szobájába ahol valami szokásos meccset nézett.
-Na mi újság?-én.
-Hát most hogy kérdezed...Uruguay nyert!!-lelkesedett nekem.
-Tudom.Ennek örömére hoztam magunknak sört.-húztam elő a táskámból két üveg sört.-Ne nézz így rám! Már nagy korú vagyok.De ne aggódj az enyém citromos.
-Rendben.Sörnyitó?
-Hozom.-és elindultam a konyhába az előbb említett tárgyért.Csöngettek.
-Niall!!-oda dobtam papa ágyára a sörnyitót és rohantam az ajtóhoz.Gyorsan kitártam az ajtót és Niall nyakába ugrottam. Említett haverom most tért haza két hónapos turnéjukról.
-Cami.-ölelt vissza, majd betessékeltem.-John.-fogott kezet papával. Szinte saját gyermekeként kezelte Niallt.
-Csáó Niall.Hogy s mint?-papa mindig rövidre fogta a gondolatait.
-Mi lenne? Cami nem számolt be minden léptemről?-kacsintott rám a szőke herceg.Mondjuk nem az én szőke hercegem. Valakié majd biztos.Gúnyosan rámosolyogtam, mert tudtam hogy teljesen igaza van.
-Hova gondolsz?Persze hogy mindenről tudok.De azért az udvariasság kell nem?-haha de vicces kedvében van nagyapa.
-Papa nem baj ha fel megyünk beszélgetni?-nézetem papira bociszemekkel.
-De óvatosan.-nézett Niallra aki csak mosolygott.Kézen fogtam és felhúztam a lépcsőn.
Alaposan körül nézett a felső emeleten ami csak az enyém volt.Hát igen ez alatta röpke két hónap alatt a fekete emós korszakomból áttértem a pink-babarózsaszín szín összeállításra.
-Széép....-Niall.
-...rózsaszín.
-Az.-Felpattantam a franciaágyamra és kényelembe helyeztem magam.
-Na lökjed!-adtam ki a parancsot.
-Mit akarsz tudni?-rám emeltem gyönyörű kék szemét.
-Mindent.
-Oké...szóval hát nagyon klassz volt sok lánnyal és fiúval találkoztunk.És volt sok Nando's!!-Az utolsó mondatot már kiabálva mondta.
-És összejöttél valamelyikkel?-kérdeztem kaján vigyorral.
-Nem. Hogy gondolod nem fekszem le egy Nando'szal.Akkor nem lenne több!!-erre én felröhögtem.
-Hülye! Úgy értem valamelyik lánnyal.
-Ja, nem még nem találtam meg az igazit.-kacsint.
-Értem.-belebokszoltam a vállába erre ő eldőlt az ágyon és mű pityergést szinlelt.
-Ééés mikor találkozhatok a srácokkal végre?Eskü nem fogok őrült rajongóként viselkedni lécciiiii.
-Soha...Mármint nem tudom még nagyon elfoglaltak vagyunk..-dadogta. Niallt már évek óta győzködni próbálom a fiukkal való találkozás miatt, de sosem enged a szavából.
-De Niiiaaallll!Lécci nem foglak leégetni!Naaa.-hisztiztem tovább. A hangom felért egy öt éves hangjával.
-Camilla Electra Johnson értsd meg hogy nem akarok hogy találkozz a fiúkkal!Felfogtad?-úgy bírom mikor  átvált apa szerepre.Pedig én vagyok az idősebb.Plusz utálom a második nevemet.
-Ne hívj így!Hát jó akkor majd saját energiámból találkozok velük!Fordulj fel!-fordultam el mint egy durcás.
-Ajhh nők!-mondta Niall gondolom egy szemforgatás kíséretében.
Még kb.5 percig ültünk egymásnak háttal mikor felálltam és kiindultam a szobámból le a földszintre.
-Kimentem.-Le a lépcsőn a kis kertemebe.